279
Egy rozsdás ajtó nyílik egy lepukkant, sötétséggel teli lakásba. Odabent az álarcos Mesemondó várja, hogy újabb csavaros rémtörténeteket meséljen, és mindenkit meghívjon, hogy meghallgassa. Az egyik történetben egy nőt múltbéli bűnei gyötörnek; egy másikban egy férfi egy hátborzongató művészeti kiállítást látogat meg, ahol a dolgok gyorsan balul sülnek el, amikor figyelmen kívül hagyja a fényképezésre vonatkozó figyelmeztetéseket. Ez azonban még nem minden - egy gyanútlan nő furcsa zajokat hall a verandájáról, de amikor a barátja utánajár, élete legnagyobb megrázkódtatását éli át; egy hölgy kétségbeesett hívást kap a nővérétől, aki könyörög neki, hogy menjen el egy telefonfülkébe, de amikor megérkezik, rájön, hogy a dolgok nem azok, aminek látszanak; egy férfi pedig az egyik holmiját keresi kishúga szobájában, csakhogy hamarosan rájön, hogy egy rosszindulatú jelenlét lakik ott. A Mesemondó túlságosan is szívesen osztja meg ezeket a történeteket, amelyek kétségkívül megdöbbentik és megrémítik a hallgatóságát.