392
"A pusztulás ideje kétségtelenül egyre közelebb jön. Nem lehet megállítani." Megismerni a halált, nézni a halált, szembenézni a halállal. Makoto és szövetségesei a sok találkozás és búcsú során felnőttek. Harcuk talán nem is a világért, hanem önmagukért folyik. Ennek ellenére tovább harcoltak, hisznek abban, hogy a csata végén békés napok várnak rájuk. Egy fiú azonban azt mondja, hogy a pusztulás az a sors, amit az emberiségnek vállalnia kell. A fiú, akiről azt hitték, hogy a barátjuk, érzelmek nélkül mondja el nekik az igazságot. Az évszak télre változik. Makoto döntést hoz, hogy üdvözölhesse a tavaszt, amely a túlvilágon várakozik...