Buzzer Beater

Az anime sztorija nem akar Shakespeare-i távlatokat döngetni, nincs benne mély, elgondolkodtató mondanivaló, mint azt gyakran tapasztalhatjuk (nem, nem, az Elfen Liedben sem volt). Adva van egy kisebb konfliktus a kosárlabda terén két faj között: az embert, aki feltalálta a kosárlabdát földbe tiporja egy másik faj (nevezetesen a goranok) a saját játékukban. De olyan szinten, hogy a profi intergalaktikus ligában nem is játszik ember-csapat. Nyilván ennek a pofonnak az emberiség nem örül, és egy gazdag öreg, aki egymaga képviseli a rajzfilmben az egész Föld bolygó önérzetét, összegyűjti a Föld legjobb kosarasait, hogy jól megmutassa a goranoknak, mennyire jó labdaérzékünk is van. Főhősünk az utcagyerek, aki pazar mód kezeli a lasztát, bekerül a válogatottba, és még pár fura arccal nekivágnak a meccseknek.

Nekivágnának, ha nem azzal telne az idő, hogy a játékosok henyélését nézzük, minimális edzéssel és még kevesebb akcióval. Az ember arra számítana, hogy látványos labdakezeléssel kápráztatnak el minket, bravúros cseleket láthatunk, és a szokásos japán szemszögből élvezhetjük a sportot. Ezt át is húzhatjuk, mivel komoly játék a labdával nem történik egészen a 7. részig. Utána még van 2 meccs és ennyi. Ahol viszont igazán nagyott bukott az anime, az a megvalósítása. És itt látszik meg, hogy milyen kezdő rendezővel van dolgunk. Keze alá kapott egy rakás művészt, akik rajzolnak neki szépeket, de minden egyéb el van szúrva. Semmi fantázia nincs az animében, a goranok teljesen megegyeznek az emberekkel, csak mindenféle bőrszínűt találhatunk belőlük, és van két apró szarvuk. Ennél a portás is nagyobbat alkotott volna. Semmi sincs kidolgozva abból, hogy két civilizáció létezik és lehetséges az űrutazás, a hight-tech stb.