Shingeki no Bahamut: Genesis

Rage of Bahamut: Genesis

Rájön-e a tisztelt olvasó, hogy a Bahamut dühe: Teremtés fedőnevű animációs munka ezúttal miféle eredeti művet dolgoz fel? Ez egy mangaadaptáció? Hát nem. Esetleg Light Novel? Ez sem helyes. Csak nem azt akarod mondani, hogy Visual Novel? Langyos. Játékadaptáció? Igen. Sosem hallottam ilyen videójátékról… Azon nem csodálkozom, mert nem videójáték. Hanem egy annál sokkalta nagyobb mozgalom közepébe csöppentünk bele. Ugyanis a Rage of Bahamut egy kártyajáték. És nem is akármilyen. Egy saját történettel, világgal, szereplőkkel, valamint egyedi hittel rendelkező, csoportokkal ellátott kártyajáték. Tényleg? Kérditek most mindannyian felhúzott szemöldökökkel a Yu-Gi-Oh!-ra gondolva és bár igazatok van abban, hogy technikailag a két játék között lehet hasonlóságokat találni, az animációs munkákat azonban két teljesen külön kategóriaként kell kezelni. Hiszen a Rage of Bahamut nem magával a játékkal, hanem annak világával és történetével foglalkozik. Tudjuk-e élvezni anélkül, hogy játszottunk volna az alapjátékkal? Minden probléma nélkül, hiszen mindössze a közeg adott, melybe aztán később olyan történetet és szereplőket tudunk beilleszteni, melyeket csak kívánunk. Nézzük csak, mivel jövünk tisztába a sorozat első részei alatt: Vörös, afrofrizurás spanyol nevű főszereplő, Elvis frizurás igazi, vakító fehér aurában világító lovag ellenfele, akit a szíve vezet és egy percet sem herdál el arra, hogy átgondolja, mások miért is cselekedhetnek tőle eltérőt, valamint Amira, az a titokzatos, rózsaszín (igazi főszereplő szín) hajú lány, aki lepottyant az égből valami miatt, és el akar jutni egy helyre, mely csak a legendákban létezik.